Amikor az ember jelentkezik az orvosi egyetemre, azt gondolja, hogy a hat év végére teljesértű orvossá válik mind tudás, mind gyakorlati készségek talaján. Nos, aki állt már a saját diplomaosztóján, az tudja, hogy közel sincs így. 😀 Sajnos az egyetem a való életre teljesen felkészíteni nem tud, de stabil alapot ad az önfejlesztéshez, a további tanuláshoz, és megalapoz egy önbizalmat -ha ügyesen használod ki a medikus éveidet- a további betegellátáshoz, az életed hátrallévő részéhez.
Jogosan jön a kérdés, hogy minek az egyetem, ha nem „kész emberként” jössz ki belőle. Ez egy nehéz kérdés, mert minden csak a viszonyításon múlik. Minden szakirány más és más skilleket, tudást és legfőképpen személyiséget kíván! Lehet nagy a tudásod egy témában, ha a habitusodból kiindulva nem neked való, és kész. :/ Persze, ezt senki sem tudja/tudhatja előre. Az egyetem abban segít, hogy jobban megismerd magad, ezáltal szakmai érdeklődésed, de leginkább szakmai határaid. Képzeld el, hogy vonzz a mentőzés, de személyiségedből kifolyólag nem vagy jó gyors döntésekben, vagy feszélyezve érzed magad, ha életveszélyben lévő betegekkel kell foglalkoznod. „De hát az olyan menő…” Persze, de akkor az nem a te irányod, ugyanakkor ha szeretsz a betegekkel hosszútávon foglalkozni, beszélgetni velük, megismerni őket, van türelmed egy hosszabbtávú „együtt dolgozáshoz”, akkor a belgyógyászat vagy a pszichiátria közelebb áll hozzád. Ez csak egy sarkalatos példa volt, hiszen sok más szakirány is létezik, sok más skill, és ezek összessége fogja meghatározni, hogy végül miben lehetsz sikeres. Mert sokszor a vélt vágyakozás egy szakma iránt nem egyezik meg azzal, ami neked való, vagy éppen amiben jól éreznéd magad. Vigyázz, mert a népszrű szakirányok el tudnak tévelyíteni az utadról! Például sokszor van, ha egy klinikai tantárgyat jól tanítanak, akkor hajlamos az ember közelebb érezni magához a tárgyat és ezáltal a szakirányt magát.
Így az elején kicsit elkalandoztam, de ennek a gondolatmenetnek az alapja, hogy miért éri meg elmenni egyetem alatt dolgozni. Alább a pro/konra táblázatban több szempontot is olvashatsz, de talán ez a legsarkalatosabb mind küzül, hogy élőben beleláss egy osztály működésébe, mert külső szemlélőként gyakran rossz útra léphetsz, ha nem vigyázol!
Addig is engedj meg egy bölcsességet:
Fontosabb a támogató környezet és a felkészült tutor, mint maga a szakirány.
Fontos különbséget tenni az önkéntesség és a tényleges munkaviszony között. Jogilag mindkettőhöz kell egy formanyomtatvány, ami feljogosít rá, hogy az adott intézményben te bárminemű munkatevékenységet (gyógyítást) folytass.
Jó példa az előbbire az „Önkéntes munkaszerződés”, mely megteremti a jogi alapját annak, hogy bejárj az osztályra, és szakmai tevékenységet végezz, ugyanakkor nem jár óraszámbeli vagy feladatbeli kötelezettségekkel; igaz, ebben az esetben fizetést sem kapsz érte. A másik lehetőség, hogy tényleges munkaviszonyt kezdesz valahol, ami már fix (szerencsés esetben általad meghatározott) óraszámra szól. Ilyenkor munkaköri leírásban megfelelteknek kell dolgoznod, fizetést kapsz érte, de míg az első esetben szabadon, édeklődésednek megfelelően, akár különböző munkafolyamatokat is kipróbálhatsz (pl. orvossal vagy nővérrel töltöd a napod, esetleg más osztály munkájába is belefolyhatsz), addig a második opciónál szigorú munkarend tart, és „egy vagy a sok közül”.
Ha a „saját felelősség” intézményét akarod kipróbálni, akkor munkaviszonyt kell létesítened!
Sarkosan fogalmazva, ha betegellátást és felelősséget szeretnél tanulni, akkor munkaviszonyt létesítesz (képzettségednek megfelelően (érettségi) pl. osztályos ápoló, mentőápoló, mentőtiszt III (lsd. később) vagy akár műtősfiú); ha pedig egy kiszemelt helyre dolgoznád be magad, jobban jársz az önkéntességgel, mert szabadon mozogsz az osztályon, és jobban belelátsz az orvosi tevékenységbe.
Munka mellett | Munka ellen |
Klinikai/szakmai tapasztalat | Korai belefáradás az egészségügybe? |
Pénzkereseti lehetőség | Nem jár érte kredig |
Felelősségtudat kialakítása | Kötelező jelleg |
Kitekintés az egyetem falai mögül, új nézőpontok | Komoly pszichés és mentális igénybevétel |
Kapcsolatépítés | Arányaiban nagy időráfordítás |
Jövőbeli munkahelyre való „bedolgozás” | Egyetemi elismerés nem jár érte (ellenpélda: TDK, kredites klinikai munka) |
Milyen lehetőségeid vannak önálló munkavégzésre?
folyamatban…
Mentőtiszt III képzés:
folyamatban…