a tanulás is tanulható

A tanulás a Semmelweis Egyetemen talán még más egyetemekhez képest is központibb szerepű. Az elsajátítandó tananyag hatalmas, bőségesen telítve idegen szakkifejezésekkel. A középiskolában kiválóan működő tanulási stratégiák itt bizony sokszor kevésnek bizonyulnak. Ha valaki azt szokta meg, hogy mindent szinte szóról szóra vissza tud mondani, ekkora mennyiségű tananyagnál szinte lehetetlenre vállalkozik. A tetemes mennyiségű tananyag jelentős része viszont „lényeg”, az eredményes tanuláshoz ezért feltétlenül szükséges az időbeosztás és a rendszerezés képessége.

A tanulás tervezése

Az egyetemi élet szabadsága magában hordozza azt a kísértést, hogy a szorgalmi időszakban lazulhatsz, és elég a vizsgaidőszakban megpörgetned a tanulást. Ez a feltételezés egyetemünk első évfolyamaiban egyáltalán nem állja meg a helyét, leginkább a folyamatos évközi munkával előkészített, jól beosztott vizsgaidőszak az, ami sikerre vezet.

Különböző stratégiát igényel az évközi folyamatos tanulás, az évközi számonkérésekre
való felkészülés, és a vizsgára való tanulás, ahol jelentős mennyiségű anyagot kell egyszerre áttekintened. Mindhárom esetben sokat segít, ha az előtted álló tananyagra
egy hetekre, napokra lebontott tervet készítesz. Az évközi munkában a rendszeres
számonkérések segítenek ebben, a vizsgára készülésnél viszont a saját magad által
kitűzött ütemtervvel kell elszámolnod. Amikor az előtted álló anyagot egyben látod,
gyakran elrettentőnek tűnik – ez lehet a halogatás egyik fő kiváltó oka. Ha nem is tudod, hogyan kezdj hozzá, fennáll a veszélye, hogy nem is kezdesz hozzá, értékes napokat
veszítve ezzel. Amit tehetsz, hogy már e legelején felosztod kisebb, átláthatóbb
anyagrészekre. (Ezt a módszert annak okán, hogy a szalámit szeletelve esszük,
szalámi-taktikának is nevezik.)

Amikor tervet készítesz, akkor hagyj a végére tartalékidőt, akár egész napokat, amelyekre kezdetben nem tervezel semmit. Ha pihenőnapokat tervezel, vagy előre tudott más elfoglaltságod van, azt is kalkuláld be. A tanulás folyamatában rendszeresen aktualizáld a tervet. Ha nem pontosan tartod a tervet, nem baj (a gyakorlatban legtöbbször ez a helyzet) – a terv van érted, és nem fordítva! Viszont ha nagyon nagy eltérés van a megvalósult és a tervezett között, az figyelmeztető jel, hogy vagy a tanulás módszerén, vagy a kitűzött időn változtatnod kell.

Tanulóhely-választás

Kulcsfontosságú, hogy olyan helyet válassz a tanulásra, ahol megfelelően tudsz összpontosítani. Ebben nagy egyéni különbségek vannak: akadnak, akiknek otthon megy könnyebben, s van, aki a könyvtári tanulásra esküszik. Érdemes kitapasztalnod, hogy számodra melyik a leginkább megfelelő. A tanulóhely legyen csendes, nyugodt, és csak a tanuláshoz szükséges tárgyak legyenek ilyenkor szem előtt.

Érdemes tudnod, hogy abban a környezetben, ahol valamit megtanulsz, könnyebben
megy a felidézés. Ha azt szeretnéd, hogy a vizsgahelyzetben is jobban fogjon az
agyad, segíthet, ha néha váltogatod a tanulóhelyeket. Csábító lehetőség a közös tanulás, ennek az anyag megértésénél, az ismétléseknél fontos szerepe lehet. Az egyéni tanulást viszont nem pótolja sőt, társaságban nehezebb összpontosítani a tanulásra.

Napi tanulási idő

Általában van egy olyan maximális idő, amit egy nap eredményesen lehet tanulással tölteni. Ez egyénenként változó, és a tanulási rutin megszerzésével is egyre többre leszel képes. Amikor pedig már nem fog az agyad, és legfeljebb csak üveges szemekkel bámulnád a könyvet, inkább állj fel az asztaltól. Lefeküdhetsz, elmehetsz futni, akár szórakozni is bátran, lelkiismeret-furdalás nélkül. Ez az egyik legnehezebb: megtalálni az egyensúlyt a tanulásra fordított idő, a szabadidő, magánélet és egyéb feladataid között. Figyelem: a tanulás az élet része, s nem igaz, hogy „az élet a tanuláson kívüli idő”.
A saját regenerációdra minden esetben érdemes időt szánnod, ez később a tanulás
eredményességében megtérül.

Egy ülésben maximálisan körülbelül másfél óráig vagyunk képesek koncentrálni. Ezt követően érdemes legalább húsz perces szüneteket tartanod, amikor valami egészen másfajta tevékenységet végzel. Ilyenkor lehet mozogni, sétálni, enni, elvégezni a házimunkát. A szellemi munka, vagy a nyelvhasználatot igénylő tevékenységek (internet, email, újságolvasás, de még a TV-nézés is ide tartozik) ritkán pihentetőek, mert hasonló jellegű figyelmet igényelnek, mint a tanulás.

Memorizálás

A tananyag memorizálása sok időt és koncentrációt igényel. A hatalmas mennyiség
megszelídítéséhez jó szolgálatot tesz a redukciós módszer. Ennek lényege, hogy a
tananyagot egyre rövidebb, tömörebb egységekké alakítod, s később ezeket memorizálod. Az anyag első, vagy második olvasásával egy időben aláhúzhatod a lényeget, majd ezt követően az aláhúzott részből készíthetsz kidolgozott tételeket. A saját kidolgozású tételek előnye, hogy amíg összeállítod őket, közben aktívan tanulod az anyagot. Minden tételnél érdemes külön kiírni az öt-hat legfontosabb kulcsszót,
majd ezeket átfutni többször is. Ha ezeket fel tudod idézni, utána könnyebben eszedbe
jut a tétel többi része is.

Vannak olyan elemek (a képletek, idegen szavak tipikusan ilyenek), amelyek esetében
nem segít a rendszerezés, ezeket bizony egy az egyben vissza kell tudnod mondani. Itt
készíthetsz szótárt, vagy a képletekhez kétoldalas kártyákat, amelyek segítségével,
mintegy önmagadat kikérdezve ellenőrizheted a tudásodat. Ha valami új fogalmat tanulsz, segíthet, ha elképzelsz vele kapcsolatban egy történetet. („Egyszer egy kis
triptofán üldögélt egy almafán, arra jött egy arginin, nem volt nála margarin.” )

A tapasztalat azt mutatja, hogy a megjegyzést segítő kiváló módszerek mellett is olyan
méretű a tananyag, hogy ritkán lehetsz biztos abban, hogy mindent tudsz. Hogy mindent hangosan visszamondj, arra még ritkábban nyílik lehetőség. Bízz hát magadban és tanulási módszereidben, figyeld a visszajelzéseket, és a visszajelzések alapján légy nyitott a változtatásra!

vizsgázási technikák

Az egyetemen a vizsgák által adhatsz számot tudásodról, ami azt is jelenti, hogy akár
hosszú félévek munkájából kell beszámolnod egyetlen alkalommal. A sikeres vizsga
alapvető feltétele a megfelelő felkészültség. Hasonlóan lényeges az is, hogyan tudsz a
lehető legtöbbet kihozni magadból és tudásodból. A vizsgázás „technikájának” a szóbeli
vizsgákon még nagyobb jelentősége van, a felelet felépítése, a vizsgáztatóban kiváltott
szimpátia, mind-mind eredményességet befolyásoló tényezők. Fontos megjegyeznünk,
hogy az igazán jól vizsgázók is csak megfelelő felkészültség birtokában sikeresek,
nincsen olyan „vizsgatrükk”, ami az alapos tanulást pótolhatja.

A vizsgaidőszak beosztása

Akárcsak a tanulásra, a teljes vizsgaidőszakra is érdemes tervet készítened. Ebben a
tervben a vizsgaidőpontok jelölik ki a mérföldköveket. A vizsgaidőszak általában rövidnek tűnik, viszont gond nélkül megtoldhatod néhány héttel, ha a szorgalmi időszak utolsó két-három hetét úgy kezeled, mintha az is a vizsgaidőszak része lenne. Ekkor már érdemes elkülöníteni olyan időt, amit az első vizsgáidra való felkészülésre fordítasz. Ha évközben „el is úsztál”, a szorgalmi időszak végi intenzív tanulással hozhatsz a lemaradáson.

Természetes igény a jobb felkészülés érdekében minél több időt hagyni a vizsgákra, s
akár az utolsó lehetséges vizsganapig kitölteni a vizsgaidőszakot. Ezzel akkor van
gond, ha borul a menetrend. A teljesen feltöltött vizsgaidőszakból már vész esetén sincsen hová halasztani. A vizsgaidőszak utolsó hetét érdemes teljesen szabadon hagyni. Ez az aranytartalék. Ha véletlenül szükség lesz rá, akkor jól fog jönni. Ha szabadon marad, megérdemelt pihenés a jutalmad.

Az egyes vizsgákra jutó idő így elsőre rövidnek tűnhet, valóban intenzív felkészülésre
van szükség. Az intenzív készülés előnye viszont, hogy rövidebb ideig eredményesebben fenntartható a koncentráció és a motiváció. Azzal pedig, hogy „méltányossági hét” is létezik, nem szabad foglalkozni! A nyári vizsgaidőszakot is érdemes júniusi befejezéssel tervezned. Sokan vannak, akiknek ez minden évben sikerül. A nyári feltöltődés nemcsak a következő tanév szempontjából fontos, hanem az egészséged szempontjából is.

A vizsgák halasztása

Ha nem haladsz úgy, ahogyan eltervezted (s bizony a legtöbb vizsgázónál előfordul ez
a helyzet), akkor nagy a csábítás, hogy halasztással nyerjél még néhány napot. A halasztás viszont ritkán érinti egyetlen vizsgádat, jó eséllyel az egész vizsgarended felborul. Amikor tudjuk, hogy még bármikor halaszthatunk, hajlamosabbak vagyunk lazábbra venni a figurát, és össze is gyűjtjük a jelentős lemaradást. A vizsgára készülést tekintheted úgy, mint egy sportversenyre felkészülést. Lényeges a formaidőzítés: a vizsgán legyél „csúcsformában”! Határozd el, hogy aznap elmész vizsgázni, amikorra kitűzted! Ez az elhatározás, hogy „nem halasztok”, segít ellenállni a kísértésnek és átlendülni a holtpontokon.

A halasztás tilalma „ökölszabály”. Adódhatnak „vis maior” alkalmak (sikertelen vizsga,
betegség, utazás stb.), amikor mégis halasztanod kell. Az egy vizsgára való „túlkészülést” viszont ekkor is érdemes elkerülni. Ha túl hosszú az egy vizsgára folyamatos készüléssel töltött idő, akkor egy pont után gyakran már nem javul, hanem romlik a teljesítményed. Ha arra kényszerülsz, hogy két hétnél többet tanulj folyamatosan egy vizsgára, akkor iktass be egy nap szünetet!

A vizsgázásra megfelelő állapot

Fáradtan és feszülten kevésbé vagy képes a jó teljesítményre. Így aztán a vizsgára készülésnél nemcsak arra kell gondot fordítanod, hogy minél több férjen a fejedbe, hanem arra is, hogy megfelelő, energikus állapotban légy, ezáltal kihozhasd magadból a maximumot.

Ennek egyik feltétele, hogy amennyire lehet, előző éjjel aludd ki magad. Az alvásnak
mind a tananyag rendezése, mind a koncentráció javítása szempontjából fontos szerepe van. Ezt akkor is érdemes előtérbe helyezni, ha van olyan, amit „jó lenne még egyszer átnézni” (legtöbbször bőven akad ilyen). Ha sikerül jól beosztanod a felkészülést, az utolsó tanulási napot töltheted ismétléssel, pihenéssel.

A vizsgahelyzet akut stressz. Előfordulhat, hogy ilyenkor fáj a gyomrunk, émelygünk,
nem kívánjuk az ételt. Nemhogy a reggeli, egy falat sem megy le a torkunkon.
Ennek ellenére, ha egy mód van rá, minden vizsga előtt reggelizz, akkor is, ha egyáltalán nem esik jól. A megfelelő vércukorszint fontos a szellemi teljesítményhez. A vércukorszint növelésére közvetlenül vizsga előtt vagy menet közben is jól jöhet a szőlőcukor, a csokoládé vagy a rostos ivólevek.

A vizsga feletti kontroll, a felelet felépítése

A szóbeli vizsga aszimmetrikus helyzet. Nagyrészt a vizsga rendje és a vizsgáztató határozza meg a vizsga menetét, viszont van néhány olyan dolog, amelyben – ha másképp nem kérik – Te dönthetsz. Ilyen szokott lenni, hogy melyik tétellel kezdesz
(olyannal érdemes, amit elég jól tudsz), vagy miként építed fel a feleletet. Ha jó a felépítés, nagyobb eséllyel van lehetőséged sokat elmondani abból, amit tudsz, míg ha
nem megfelelő, hamarabb megkapod a kapcsolódó kérdéseket.

Ha a tételt a legelejétől apró részletekbe menően kezded végigmondani, a legritkább
esetben érsz el végére. A nagyobb vizsgatételekről készíts vázlatot! A felkészülési idő
alatt erre legtöbbször van lehetőség. A feleletet kezdheted a vázlat elmondásával
is, ezáltal megmutatod, hogy átlátod a teljes tételt és érted az összefüggéseket. A vázlatot követően kiemelheted azokat a részeket, amelyeket a lényegesebbnek tartasz. Amire még a vizsgáztató kíváncsi, azt úgyis megkérdezi.

A felelet elmondásában nemcsak a tartalmi rész számít, hanem a kommunikáció
módja is. A hangos, érthető beszéd, a gördülékeny megfogalmazás, a vizsgáztatóra (és kérdéseire) való figyelem is azt jelzi, hogy felkészültél, tudod az anyagot, állsz a kihívás elébe.

Forrás: Dr. Lőrincz M. Ákos szerk. (2012): Talentum A Semmelweis Egyetem Karrierkiadványa. Semmelweis Kiadó, Budapest. (Letöltés)